http://www.youtube.com/watch?v=6EEW-9NDM5k

2012 január 4. | Szerző: Nennike |

Még 6 nap az esküvőig

Napok romjain táncolok. Olvad alattam az idő, mint úszó jégtáblán egyensúlyozó, miként a túlélni akarónak fogy, olvad a tere és ideje. David nem veszi fel a telefont, egész nap magyarázkodni vágyva, de hiába keresem. A lábam még fojtogató gipszben. Ruhám, cipőm az esküvőre nincs, hiszen ki tudja milyen lesz az újfent szabadlábra kerülő alsó végtagom? Cingár és erőtlen vagy változatlan vádlijú, mutogatnivaló? Tudok-e majd vezetni, vagy ahhoz is gyengék lesznek az elfelejtett izmaim?

Pöti hív este. Pöti ezeréves barát, ő is Édáék körének a tagja, az esküvőre együtt tervezzük menni, hát ideje egyeztetni a részleteket. Letört a hangja. Hónapok óta titkos belső verseny dúlt köztünk, mindketten az örök, sanyarú egyedülálló létünk félelmétől vezérelve attól tartunk, hogy az év esküvőjére egyedül kell mennünk. Aztán ő beelőzött és két hónappal az esküvő előtt lángra lobbant, szerelmes mámorban újságolta, hogy ő bizony nem egyedül jön. Aztán egy hete kiderült, hogy mégis. Úgy hallom, ma sincs túl a csalódáson. Pöti én vagyok csak fiú kiadásban.

Megnyugtatom, hogy mellette fogok ülni, mert olyan csalhatatlan megérzésem van, hogy David nem jön velem. Amilyen szerencsénk van, beültetnek a gyerekek közé.

Elszalad mellettünk az élet és mi csak ostobán nézzük. Nagyon sajnáljuk magunkat.