http://www.youtube.com/watch?v=Yr8xDSPjII8&ob=av2e

2011 december 30. | Szerző: Nennike |

Van három hetem, hogy újraszabjam az életemet. Tükröt tart az életem folyásának Éda esküvője, 21 misztikus számú nap múlva ő örök hűséget fogad a szerelmének egy ősi, pozitív erővonalak mentén fekvő templomban. Az én enciklopédistáim sem az örök, sem a hűség szavakat nem énekelték bele az életem szövetébe.

„ismerhetem az összes titkokat és minden tudományokat”

Karolin, Éda, Marcsi és én, mi voltunk a gimnáziumban a fantasztikus négyes, akiknek közös mederben haladt az élete. Eddig. Marcsi már házas, Karolin együtt él Istivel, Éda évek óta boldog Gáborral, míg én szertelenül és fellángoló majd lelohadó lelkesedéssel csapongok. Ma megkaptam e-mailben a szöveget, amit szépen artikulálva vagy ahogy sikerül fel fogok olvasni abban az ősi, hűvös apátsági templomban. Szeretethimnusz classic live. Nyilván az én számból nem fog túl hitelesen hangzani. „Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”

21 napom van, hogy megszabaduljak a kéken szép gipszemtől, lefogyjak 7 kilót, szerezzek egy valamirevaló férfit, akit magammal vihetek az esküvőre és különbékét kössek a saját életemmel.

„A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.”

Kicsiny vagyok én ahhoz, hogy ne kérkedjek. Nem mehetek egyedül az esküvőre, hazudni akarok a világnak, mutatni akarom a boldogságot, örömet, elégedett nyugalmat. Mindent, ami mostanában nem vagyok. A Szomszédot kerülöm, kopog többször is, nem tudok szembenézni vele. Vagy magammal. A Tolmács mindennapos e-mailjeire válaszolok, a kávét egyelőre elodázni igyekszem.

A maradék, magammal szembeni tiszteletem és önbecsülésem romján úgy döntök, válaszolok Davidnak. Nem tudom tisztázni magamban, miért csinálom. Megsértett és ezzel kizökkentette a világomat a rendjéből. Azóta minden nap ír. „Kinga hideg, szinte féltem tőle.” Ez nekem kevés.

Ő lesz az, akit az értelmiségi, feltörekvő jogász társaság majd örömmel a keblére ölel. Mindenki elnézi majd neki, hogy részegségében töri a poharakat és figyelmet követel magának ott is, ahol neki nem járna. Megbocsátóan összenéznek a háta mögött, „művész” – mondja a tekintetük.

Este már a Kazinczy utca felé visz a taxi, ott vár a helyen, ahol először találkoztunk. Mintha sosem lett volna a Kinga-intermezzo. Kedves velem, ég a szeme, ölel. Tudom, hogy ez nem nekem, hanem a benne lakó sérült gyermeklelkének szánt vígasz. Ő is azt gondolja, hogy nem kell senkinek, hogy nem érti meg senki és tessék, itt egy lány, aki mindent megbocsát, aki nem az alternatív hírességet látja benne, hanem a férfit. És mennyire téved. „A szeretet nem keresi a maga javát.” Az nem. Ha Kinga kimaradt volna, minden másként is alakulhatott volna. Voltak érzéseim, volt bennem vágy, volt benne várakozás és vonzalom. De ezeknek a szikráját sem találom magamban.

Szinte boldog, amikor elhívom az esküvőre. Azt hiszem, kicsit úgy éli meg, mint egy túlkoros aggszűz a lánykérést. Ott helyben beírja a naptárba, izgatottan ajánlkozik, hogy elhozza a hangszerét és játszani fog a párnak. Szégyellem magam.

Múlnak a napok. David minden napot, estét velem töltene. Mindent megoszt, mindent elmesél, vár, csodál és csak remélem, hogy nem lát. Hogy nem látja, belül semmi nincs. Ahogy a gipsz bénítja a lábamat, úgy valamilyen makacs, ostoba elszánás bénítja és mérgezi a lelkemet.

“…odaadhatom testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.”

Készülök az esküvőre, számolom a napokat és egyre rosszabbul érzem magam. A kanapén ülök esténként, várom Davidot és olvasom a Szeretethimnuszt. Minden erőmmel azon vagyok, hogy tudjam akarni Davidot. Szeretetet adni neki, vágyni rá. De ez nem izommunka. Félek, hogy ő is kezdi érteni.

„Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.”

Talán neki kellene felolvasnia Szent Pál sorait.