Például te, te, te… (Budapest Bár)

2011 december 29. | Szerző: Nennike |

Másnaposan a világ telve van érdekes jelenségekkel. A tárgyalóterem folyosója és az egész bíróság épülete ellentmond a fizika törvényszerűségeinek és hullámmozgásokra ragadtatja magát. Szívből remélem, hogy nem én imbolygok a 284-es kivégzőhely (máskor: tárgyaló) felé. Épp elég baj az is, hogy lila karikák költöztek a szemem alá, a bőröm szinte szürke, tapintható alkoholszagom lehet,  a gyomromban viharok dúlnak, a lelkemben pedig tornádó.

 Már ott a felperes és az ügyvédje. Ők persze jól vannak, hogy a nyavalya essen beléjük. Máskor is, de ma különösen. Felperesnek kirendelt tolmácsa is van, már ő is velük örvendezik a folyosón. Atyúristen én ezt a fiút ismerem-hasít belém a szituatíve kellemetlen felismerés. Az egyetemen együtt jártunk filozófia szemináriumra, nagyon kedveltem, mert csendes volt és volt benne valami mélyről jövő és roppantul vonzó, férfias tartás. Úgy látszik, megörül nekem, hajol, hogy puszit adjon. A tárgyalás kezdetéig még röviden mesél magáról, másodévben azért tűnt el, mert átment a bölcsészkarra. Rólam nem kell mesélni, mivel közel hajolt hozzám, így a kigőzölgésemből már bizonyosan tudja, hogy utolért a jogásznép betegsége és iszom. Remélem sejti, hogy csak és kizárólag tegnap, csak és kizárólag azért, mert jó okom volt rá.

 Isten mégiscsak és nyilvánvalóan szeret. A bírónő jegyzője érkezik loholva, hatalmas bocsánatkérő arcot öltött magára. A bírónő tegnap megbetegedett, egyfajta influenza gyötri és sajnos tegnap már nem tudtak telefonon értesíteni bennünket, de most menjünk békével. Csak arra tudok gondolni, naná, hogy nem influenza ez! Még jó, hogy nem “családi ok”. Bizonyos, hogy a bírónő is másnapos!

 Mehetek vissza az iroda békés kebelébe és alhatok az asztal alatt.

 Dél körül ébredek, automatikusan nyúlok a telefon után. Sms Davidtól.

„Hülye voltam, kellesz nekem.” Most ezzel nem tudok foglalkozni, az agyamat otthon hagytam a szemetesben.

 A Szomszéd bejelölt a Facebook-on. Milyen jóképű a fotókon! Eltekintve a ténytől, hogy a képek jelentős részén alkoholtartalmú koktélokat kever, amitől felfordul a gyomrom, az elmélyült ténykedése nagyon vonzó.

A Tolmács is bejelölt. E-mailt is írt.

„Nagyon örülök, hogy láttalak. A héten egyik nap lenne kedved kávézni?” Csak arra tudok gondolni, hogy a szaglóérzékét és a látását leadta a bírósági ruhatárba.

Meg arra, hogy mélyen benne vagyok a slamasztikában.