http://www.youtube.com/watch?v=8avtN5-Gmiw

2011 december 28. | Szerző: Nennike |

Persze sokat
segítene az este megítélésében, ha emlékeznék rá. 

Biztos forrásból
tudom mégis, hogy nyilvánvalóan jó szakember a Szomszéd, mert ahogy másnap
ébredek, azt csak számtalan koktél idézhette elő nálam. A másik lehetőség
az, hogy az ajtón belülre kerülve tarkón vágott egy szívlapáttal, azonnali
ájulást idézve elő. Óvatosan megtapogatom a tarkómat, remegő ujjal tapogatok egy
árulkodó pukli után, ám ennek hiányában megállapítom, hogy kétségkívül cefet
másnapos vagyok.

Annyira fáj a
fejem, hogy szinte nem is érzem az őrjítő űrt a lelkemben. Jó pont a
Szomszédnak, hatékonyabb, mint egy aneszteziológus. Éjszaka nyilvánvalóan a fél
vesémet is kivehették volna, azt sem éreztem volna. Mostanáig.

Hálát adok az
égnek, hogy egyedül ébredek és a saját lakásomban, bár nem emlékszem rá, hogy
nem történt-e valami végzetesen jóvátehetetlen.

Bambán ülök a kávé
felett és kóbor képek, töredékes emlékek kezdenek átcikázni a megviselt
agyamban. Feltűnik egy üveg pálinka emlékképe, nem is értem. Ellenőrzésképpen
felnyitom a kukát, szemrehányóan mered rám egy hosszú nyakú üveg, málnák
ábrázata mered rám az oldaláról. Hogy került ez ide? És a többi? Bor, tequila,
atyaúristen! Valamit mesélt a családjáról. De mit? Beleslukkolok a cigijébe.
Nem is dohányzom (már vagy 3 hete) Csók a gangon. Basszus!

Nagyon nehezen
szánom rá magam az indulásra, de tárgyalásom van. Bizonyára meggyőző leszek ma,
igazán elkötelezett harcosa a jognak és az igazságnak. Forgó gyomorral.

Fehér cetli a sáros
lábtörlőn. Kihajtogatom, kesze-kusza az írás, de azért ki lehet betűzni.

„Akkor is odavagyok
érted!”