http://www.youtube.com/watch?v=VWAv3nyytDQ

2011 november 2. | Szerző: Nennike |

 A pofára esésről a lélekbúvárok minden esetben kihangsúlyozzák, hogy ezek az élmények az épülésünkre szolgálnak, míg én simán csak olyanokat gondolok a témáról, ami nem tűr nyomdafestéket. Woody Allen azt mondja, hogy „a szerelem a válasz, de amíg a válaszra vársz, addig a szex is felvet néhány nagyon érdekes kérdést”. És lássuk be, Woody nem egy matyó hímzés, mégis szebbnél-szebb nőkkel kereste a válaszokat és tette fel a kérdéseket. Én miért ne vethetném bele magam az életbe?  David nehezen lehetett volna a válasz, de a francba is, már a gondolat is felvillanyozott, hogy lesz köztünk valami liezon-nak látszó kontaktus. 

Most meg itt állok a királykék gipszemmel testileg ugyan megtámogatva, de a lelkemet ki gipszeli be?  Azt a kutya fáját, mégiscsak Verának van igaza, hiszen ha vacog a lelkem, akkor én megsérültem még akkor is, ha nem ígért nekem senki semmit. De én ostoba már megint berendeztem a színpadot és vártam a főszeplővé megtett tehetségtelen statisztát. Vártam…? Már elhangzott az utolsó figyelmeztetés, színpadra Casanova, az ügyelő még a félrecsúszott parókáját helyrerángatta és belökte a színre az embert, kár hogy ő azzal a lendülettel a nézők közé vetette magát, egyenesen Kinga karjaiba.

Letörten vonszoltam magam hazafelé akkor este. A harmadikra felmászni a nem hajló térddel elég nagy kihívás, amit csak hasizomból lehet megoldani, de ha közben az ember szemét könnyen fátyolozzák és emiatt az amúgy is sötét, rideg és feketére idősödött falú lépcsőház csak még barátságtalanabbnak tűnik és taszítana elfelé-de sajnos itt lakom.

A kis gangunkat lezáró rácsos kapu örökké rosszalkodó zárja megint utamat állja, a dühömet az amúgy is betegeskedő rácson vezetem le, jó ám a stabil gipsszel rugdosni a kaput. Egy fiatal férfifej bukkan elő a fal mögül, sejtem, hogy már egy ideje érdeklődve hallgatja a cifra káromkodásaimat.

–Na, várj beengedlek! Ahogy elnézem, rád férne egy tequila. – mosolyog.

Mérhetetlen zavarban vagyok. Még sosem találkoztam vele, csak tudtam, hogy a két ajtónyira lévő, hónapok óta üresen álló lakásba beköltözött egy trendi bártender fiú, az éjszaka császára, aki a szemben lakó Erzsi néni szerint amolyan jóképű fajta. A francba is, ez csak ő lehet! Erzsi néninek igaza (és jó ízlése) van.

Akárhogy is, amire most szükségem van, az egy bártender. De legalábbis a bárszekrénye. Helló Mr. Alkohol!